János beszámol:

"Arsie' egyik kempingjében letáborozva, mártózva a szomszédos tóban, feltöltődve, a mosásért és internetért plusz felárat fizetve, másnap elindultunk Trento felé. Olykor autópálya-szerű úton, olykor kacskaringós falusi bekötőkön, bicikliúton és elkerülőn, nehézkesen, de elértük Trentót. Trento szívás, nincs túl sok alternatíva, mire a bolzano-i kerékpárúton voltam, addigra Csata már Verona felé utazott vonaton, megkezdve egy újabb tortúrát, immár tömegközlekedéssel. Kárpótlásként az előző délutáni szenvedésért (pl.: nagy forgalomban fölfelé egy hosszú alagútban, kaptatókon lehetetlen falvak felé), csodás kemping-helyet találtam, pihenőt az Adige folyó partján. Korai indulás pénteken, vissza a nagy hegyekre, Mezzolombardo-ig bicikliúton, ami a folyó mentén kanyarog föl, Bolzano iránt, majd egy durva hegyi kitérővel, Cles után már a 42-es, Tonale-i sztrádán kapaszkodtam a hágóra.

Passo del Tonale (1886m) után a könnyed Aprica-hágó, majd Tirano-nál csatlakoztam rá a Stelvio-hágón átmenő SS 38-as útra. Itt vadkemp az Adda-patakba csorgó kis ér torkánál. A pénteki 157 km-t még megfejeltem 13-al másnapra, Gallarate-ig. A 38-ason csak Sondrio-ig jutottam, kénytelen-kelletlen, dimbes-dombos, kacskaringós módon kerültem Morbegno-ba, onnan tovább a Como-i tó partján Menaggio felé.

Harmadrendű út, összefüggő kocsisorral, előírt alagút-kikerülőkkel a bicikliseknek. Kerülni legalább olyan rossz, mint az alagútban harcolni a mögöttem morajló járművekkel. Egy kis svájci kitérő után, ami részemről szándékos volt ugyan, nem várt és nem szívesen látott, gonosz kis emelkedők borították árnyékba a ragyogó napsütéses tekerést. Olaszország újra, bevásárlás táplálék terén, majd egy késő délutáni tekerés Gallarate-ig, itt pompás tábor az iskolaudvar parkjában. Pompás egészen a vacsoráig, akkor ugyanis a szomszédos társasház lakóközössége megkezdte ordibálós étkezését: intrikák, gyereksírás, mulatozás. Tegnap, meglehet vasárnapból kifolyólag, kellemesen szolid forgalomban utazhattam, igyekezvén azért jelentéktelenebb aszfalttereken közelíteni Torinót. Ami nagyon szimpatikus volt, a temérdek bicajos, főleg országútis, olykor rajokban, egyenmezben feszítve, a Pó-síkság lankáin. A délutáni forróságban értem el Szárd-Piemonti Királyság székhelyét, a Villa Rey kempingjében dekkolok még most is (délután). Este befigyelt azért egy húskomplex pizza, sörrel, ma pedig egy séta a délelőtt ébredező városközpontban. Öt körül indulok tovább, minek sietni, ha kedvem szottyan Pinerolo felé tartok. Igen, Pinerolo, menő, nem?! Az étape csütörtökön lesz, van addig még legalább egy hágó, de ez már tényleg a finis. 11 nap után pedig ma 100km alatt fogok tekerni, he!"