A Tour hangulatát talán a Lautaretre felérve lehetett először érezni, ahol több tucatnyi országútis frissített a hágó kávézójának teraszán. Szemközt út a Galibierre, balra a lejtő. Nyáron amúgy is jellemző, hogy számos kerékpáros érkezik a Provence-Alpes-Côte d’Azur és Rhône-Alpes régiókba hágót-hegyet mászni, sokan persze a Tourra időzítenek, a megnézendő etape előtt-után túráznak a mesés tájakon.

Azon a kedden, már este hét múlt, kerestem a boltot és az ideális szálláshelyet, előbbire a lejtmenet közepén, utóbbira a kanyonszerű völgy egy füves elfekvésén találtam rá. Úgy 20km-re voltam Le Bourg d'Oisanstól, de nem kockáztattam meg, hogy odagurulok, mert sötétben odaérni egy zsúfolt helyre nem szerencsés. Mikor másnap megérkeztem, akkor olyan remek teret találtam, amiért talán már előző este is érdemes lett volna betekerni, de panaszra nincs okom, a keddi szálláshelyem is teljesen rendben volt.

A három óriásbicklivel karolt körforgalom igencsak impozáns bejárat Alpe d’Huezbe, körötte lakókocsihegyek, emberseregek, bicikliskonvojok. E körforgalomtól mintegy ötven méterre se, ott állítottam estére a sátramat, a szupermarket közel, étterem is akadt vízutántöltésre. Maga a placc sík terepen, a La Romance folyócskánál.

A szerda délután, leszámítva a kis reggeli tekerést, relax és chill az autóval érkező magyar barátok bevárásáig. És közben a sátram mellett felépült egy másik, Márió a bringás pont oda telepedett.

Az esti eső némiképp lehűtötte a klímát, a kedélyek viszont már a reggeli órákban extázisba torkolltak. Mint zarándokok vonultak egyre feljebb és feljebb az emberek, néhány VIP buszt és csapattartozékot leszámítva, kétlábon, vagy kétkeréken. A szalagkorlátot bevonták a lakóbuszok, útra kilógó sátrak, ücsörgő nézelődők, izgatott várakozók. Tombolt a zene, árultak a butikosok, sültek a húsok, folytak a sörök.

Több magyarral is találkoztunk, akik kettesével, vagy kisebb csoportokban kerestek ideális, jól belátható részt a hegyen, a sokaság között némi szabad gyepet. Mi találtunk egy egész klafa kanyart, a 11-est, akadt még hely hetünknek, szóval ott piknikeztünk és vártuk a versenyzőket, és figyeltük az előttük masírozó bohóc karavánt.

A bohóc karaván maga a cirkusz. Mikor az emberek többsége elfoglalja azt a helyet, ahonnan nézni kívánja a műsort, szépen lassan megjelennek a különböző szponzorok maszkírozott autói, kirakatlányokkal, akrobatákkal, vicces figurákkal, hogy szétdobálják, szétszórják, odaajándékozzák a kocsik tartalmát. Olyan egyszerű dolgok is, mint egy kulcstartó, vagy hűtőmágnes, hatalmas harcokat fakaszt a tömegben, kicsik és idősebbek egyaránt ugrálnak, rohannak az ajándékokért. A szerencsésebbeknek jut póló, vagy sapka is, sütemény és gumicukor módfelett sok.

A karavánt követően kerékpárosok kezdték a kaptatót odalenn, elképesztő tempóban kapaszkodott a mezőny, a szétszakadó szökevénycsoportot a végére az erejével elkészülő Tejay van Garderen, majd a későbbi szakaszgyőztes Christophe Riblon vezette a ’d’huezi’ magasságokba. Ment a bíztatás, kiabálás, többnyire konszolidált módon az emberektől összeszűkülő út széléről.

A pelotont az első mászásnál (mert ugye kétszer is megmászták a hegyet) a mi állomásunknál a Sky vezette, a későbbi Tour győztes, akkorra az összetettben már nagyon magabiztos, Chris Froome, legénysége kontrollálta a mezőnyt. A második körre már végképp elnyúlt a bagázs, a Froome-ot reménytelenül megfogni próbáló Contador arcán hatványozottan égtek az elmúlt hetek megpróbáltatásai. Majd elment az utolsó, versenyben maradt versenyző is az orrunk előtt.

Meglepő módon, lefelé iramosan hömpölygött a tömeg, de így is hosszas idő volt elérni a táborhelyet. Unalmasnak nem nevezném a lefelé utat, Márióval társalgásba elegyedtünk egy öregúrral, feltűnő jelenség volt ódon mezében, ősi bicajával. Egy korábbi bejegyzésben kép is van a kerékpárosról.

Bevásárlás kajához, lecsófőzés, közben egyesek útnak indultak, többen szétszéledtek, mert bár a mezőny a következő nap a kisvárosból indult, ideális nézőhelyet azért nem ott osztanak. Úgy döntöttem, hogy pénteken korán elindulok én is, csak nem a karavánnal, hanem vissza Torinoba, a királyetap volt úgy is a csúcs e legendás versenyen.

Márió jelentette később, hogy föltekert d’Huezbe, látta még a mezőnyt a további etapokon, relatíve gyorsan haza is ért, szóval nagyon sikerült neki minden, ez pedig remek dolog.

A Tour csodálatos volt, aki szereti a kerékpársportokat, valamelyik nagy körversenyre ajánlatos kinéznie, egészen biztos varázslatos élményekkel gazdagodik, mikor megtapasztalja a jelenség atmoszféráját annak minden velejárójával (szurkolók, bohóckaraván, kísérőbrigád) együtt.

A következő részben az utazási körülményekről írok, avagy milyen volt kerékpárral közlekedni az utakon, mi tanácsos és mi kerülendő. Sztrádák, kis utak, kerékpárutak, városi mozgás, és maga a tájékozódás a változatos felszínen.