A srácok még tegnapról:
"Két és fél nap alatt szerettünk volna Zágrábba érni, végül is itt vagyunk. Úgy döntöttünk, mégsem itt alszunk, hanem keresünk egy kempinget valahol Szlovéniában. A magyarországi szakasz elég gyors volt, a kánikulát leszámítva egészen pöpec. 188 km-t tettünk meg első nap, és Siklóson, egy sporttelep szélén, a focipálya tövében sátoroztunk. Egy esti kocogását végző hölgy fel is ajánlotta, hogy „mos és főz” ránk másnapra, de evilági aszkéták módjára, a sporttelep luxusát választottuk.
A tegnapi horvát szakaszon vadmeleg+szembeszél kombináció uralkodott, ami Slatina után kiegészült hepe-hupákkal, némileg drasztikussá téve utunk. Estére ez már a rendszeres frissítések ellenére komoly kimerültséget eredményezett. Csatánál nem volt semmi gond. Nap végén vadkemping Bjelovar előterében.
Ma délelőtt Zágráb felé fogytak a dombok és a szélerősség. A horvátok nagyon kedvesek és érdeklődőek, az egyik faluban gyerkőcök ugráltak körbe minket. Tehát nagyjából egyszerre néznek bolondnak és tisztelnek a teljesítményért."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.